Múlt hét hétfőn a Párizshoz közeli Orry-la-Villé-i otthonában elhunyt Remy Belvaux belga forgatókönyvíró, színész és rendező. Hasonlóan a júliusban távozott Fabián Bielinsky-hez, Belvaux is rendkívül fiatal volt, mindössze 38 éves. További egyezés az argentin direktorral, hogy mindketten igen rövid filmográfiával rendelkeznek, de annál nagyobb sikereket értek el alkotá azt megírtuk, Bielinsky-t a Kilenc királynő emelte kultstátuszba, míg Remy Belvaux-t a C'est arrivé pr? s de chez vous – Man bites dog, vagy ahogy hazánkban, az 1993 Titanic Filmfesztiválon bemutatták, a Veled is megtörténhet című áldokumentumfilm emelte "éteri magasságokba". A minimál költségvetésből, fekete-fehér nyersanyagra készült film Ben-t (Benoit Poelvoorde), egy szabadúszó bérgyilkost mutat be a közönségnek. Egy forgatócsoport minden lépését követi a profi bűnözőnek, ugyanis dokumentumfilmet készítnek munkájáról és rögzítik magáncselekedeteit is. Belvaux produkciója kővé dermesztette az 1992-es Cannes-i zsűrit és elhozta a Filmkritikusok Nemzetkőzi Díját, valamint a Award of the Youth-t. A kritikusok által agyondicsért darab amellett, hogy ügyesen egyensúlyoz a thriller és a fekete komédia között, erőteljes médiakritikát is megfogalmaz, hiszen a forgatócsoport fokozatosan részévé válik a gyilkosságoknak.
Figyeljétek meg a külső és belső tulajdonságokat is! Nyúl Béla – beszélő név, de persze csavaros, hiszen Fábri filmjének hőse a végső kihívás alkalmával korántsem retten meg. A karakter és a film ereje éppen a törékeny figura belső szilárdságának, tartásának megmutatására épül. Ahogy ebben a jelenetben is egy kisembert látunk – egy apró emberi figurát, magányosan, totálképben, eltörpülve az amfiteátrumban. Ezt a férfit elpusztítani lehet, de arra rávenni, hogy megtagadja magát – nem. 4. Isten hozta, őrnagy úr! De előfordul, hogy a kiszolgáltatott, kizsigerelt, alávetett, engedelmességre és hallgatásra kényszerített kisember fellázad a sorsa – és tönkretevője ellen. Filmrészlet: Isten hozta őrnagy úr Fábri hatvanas évek végén készült remek Örkény-adaptációjában a fronton szolgáló fiú élete védelmében a család sokáig mindenre hajlandónak mutatkozik, mindent megtesz, hogy a hozzájuk pár napos kikapcsolódásra érkező őrnagy (a fiú felettese) kényét-kedvét kiszolgálja. Az őrnagy pszichológiai hadviselése Tótékkal szemben azonban egyszer csak eljut arra a pontra, amikor a családapa már nem tudja, nem akarja tovább bírni és vinni a terhet – elpusztítja a férfit, aki tönkreteszi őket.
Nyilvánvaló, hogy e tévétársaságok számára a leglényegesebb, és a műsorok szempontjából az egyetlen célkitűzés, hogy minél több embert, sőt egész családokat ültessenek le a képernyő elé, tehát végső soron minél több profitot termeljen a csatorna. S ha már a nézettségnél tartunk, kicsit olyan érzésem van a több százezer, mit százezer, több millió nézővel kapcsolatban, mint Columbo feleségével. Hisz ha körbekérdezősködünk ismerősi körünkben, biztos, hogy mindenki fújolni fogja ezeket a sorozatokat, de valahogy mégis hétről hétre a legnézettebb műsorok élbolyában végeznek. Sok elemző szerint e produkciók – bár többnyire amatőrök játszanak benne – még mindig színvonalasabbak, mint az olyan műanyag, celeb-modellekkel telenyomott szappanoperák, mint a Barátok közt, vagy hogy tetőzzem a dolgokat, Jóban Rosszban. Jómagam másképp vélekedem. A műsortípust mind technikai, mind színészi szempontból minősíthetetlennek találom. Úgy gondolom, attól még nem lesz valami reális vagy dokumentarista, hogy minimális vágási és hangtechnikai utómunkával teszik elénk.
Tenenbaum, a háziátokA Tenenbaum, a háziátok Wes Anderson életművének talán legkönnyebben befogadható darabja. Egy abszurd családi melodráma közösségépítő mondanivalóval fűszerezve. A Tenenbaum, a háziátok Wes Anderson életművének egyik legfontosabb és talán legkönnyebben befogadható darabja. A rendező filmről-filmre haladva alakította ki sajátos fantáziavilágát és látásmódját, s minden alkalommal egyre távolabb és távolabb került a valóságtól. Jelen alkotás a mezsgye Wes Anderson munkásságában, hiszen itt még egyensúlyban áll a valóság és a mesevilág, a későbbiekben azonban előbbi olyannyira háttérbe szorul majd, hogy legújabb filmjében, a Grand Budapest Hotelben a direktor szinte teljesen el is szakad tőle. A wes andersoni stílus mindenesetre nagyon könnyen felismerhető, a mesébe illő színvilágáról, a komolytalan, abszurd karaktereiről, a 60-as évekbe illő zenéjéről és az egyedi, főleg szimmetriára épülő beállításairól. A Tenenbaum, a háziátok egy abszurd családi melodráma irreális karakterekkel.