A Pí élete c. film főhősének élete Kultúra Nehéz elképzelni, hogy Szurádzs Sharma, a Pi élete című film főszereplője csupán 17 éves volt a forgatás kezdetén. Az indiai tehetséget az Oscar-díjas Ang Lee, a film rendezője háromezer pályázó közül választotta ki, mivel (ahogy jellemezte) "a fiú kifejező szemekkel és ártatlan megjelenéssel" rendelkezik. Szurádzs Sharma apja szoftver mérnök, édesanyja közgazdász. Sharmát az öccse biztatta, hogy jelentkezzen, amikor tinédzser fiút kerestek egy ismeretlen filmhez, de mire elérte a meghallgatások negyedik fordulóját, már nagyon akarta ezt a szerepet. A munka, a rengeteg úszólecke inkább hasonlított valami kemény aszketikus edzőtáborra, mintsem filmforgatásra. Ezt a jógaórák és meditációk segítették könnyebbé tenni, hiszen a rendező Pi spiritualitását akarta megragadni. A film alapjául szolgáló regény, Yann Martel könyve a kiadás után hamarosan bestsellerré vált, s a mozifilm is nagy sikert aratott, mivel nemcsak egy különleges történetet mesél el, hanem gondolatokat ébreszt olyan fontos dolgokról is, mint amilyen például a hit.
Ez a fajta Isten-hit végig követi egész életét, s a magányos, tengeri utazását is komolyan befolyásolja. Mindeközben feltárul nevének különös, ugyanakkor mulatságos története, hogyan találkozott a szerelemmel, de ez mind csupán adalék, csak arra szolgál, hogy kicsit jobban megismerhessük főhősünket. Közben a szemünk előtt tárul fel az ország egy sajátos szemszögből, amely ellentétben áll azzal a tradicionálisabb Indiával, amelyet a Gettómilliomosban (Slumdog Millionaire, 2008) Danny Boyle lefestett. Ezután elkezdődik Pi kalandja. Édesapja állatkertjében találkozik először későbbi társával Richard Parkerral, a bengáli tigrissel, ahol már különös kapcsolat kezd kialakulni kettejük között. Az állatkert azonban nagyon veszteséges és az állatokat sem tudnák elég pénzért eladni, így szülei úgy döntenek, hogy Kanadába költöznek velük, ahol drágábban veszik meg őket, ezzel új életet tudnak kezdeni. Egy japán teherszállító hajó fedélzetén vágnak neki az útnak, ahol Gerard Depardieu-t (A vasálarcos, 1998) is láthatjuk egy durva szakácsként egy rövid, de fontos cameoban.
ANG LEE: PI ÉLETE "Hinni fog, mire a történetem végére érek" – ígéri Pi Patel a csodás sztorit lejegyző írónak. Ang Lee filmje ennek megfelelően kalandos és érzéki látványmozi, amely ugyan valóságosnak ható digitális képvilágával lenyűgözi nézőjét, de a spiritualitás terén csak közhelyekre futja tőle […] "Hinni fog, mire a történetem végére érek" – ígéri Pi Patel a csodás sztorit lejegyző írónak. Ang Lee filmje ennek megfelelően kalandos és érzéki látványmozi, amely ugyan valóságosnak ható digitális képvilágával lenyűgözi nézőjét, de a spiritualitás terén csak közhelyekre futja tőle. A Pi élete egy indiai fiú története, aki 227 napot bírt ki egy mentőcsónakban az Atlanti-óceánon – egy bengáli tigris társaságában. Ez pedig olyan vérbeli high concept, hogy szinte könyörög a filmadaptációért. Yann Martel regénye ráadásul hamar bestsellerré vált, talán mert ígérete szerint egy csodálatos momentumokkal teli, az élet kalandját elregélő történetet sűrített lapjaira, amelyben a racionalitással felvértezett realizmus és a kalandokkal dúsított spiritualizmus úgy fért meg egymás mellett, mint Pi Patel és a Richard Parker nevű tigris a mentőcsónakban.
Na ki az úr a háznál? A film története tehát a cselekményt és a túlélésért vívott harcot tekintve nagyon hasonló a Számkivetettéhez, míg azonban az utóbbi mozi inkább egyéni és családi dráma volt, a Pi élete sokkal inkább a hitről és az útkeresésről szól - s ilyetén minőségében akár a Számkivetett "keleti verziójának" is tekinthető. Mintegy a keret bezárásaként az idősebb Pi elbeszélése végén bevallja, hogy örökké hálás lesz apjának, amiért felkészítette őt az élet embert próbáló nehézségeire, ugyanakkor azt is elismeri, hogy a vele történtek csak még inkább megerősítették a hitében, Isten és a természet tiszteletében és csodálatában - nem véletlenül állította hát korábban az írónak, hogy a sztori hallatán ő is megtér majd. A Pi életének kimondatlan, ám nagyon is világos konklúziója tehát, hogy hitre és racionális gondolkodásra egyaránt szükségünk van az életben, mely alázatot s egyben kitartást is ad számunkra a nehézségek leküzdéséhez. A végtelen óceánonAz üzenet célba juttatását nagyban elősegíti, hogy a mozgóképes megvalósítás elsőrangú, a sokszínű és fantasztikus látványvilág szinte önmagában is képes elmesélni a történetet.
A rendezés minden eszközzel a sztori és a karakterfejlődés szolgálatában áll, és tökéletesen valósítja meg azon absztrakciót, hogy az utazás, a csónakban való hánykolódás átvitt értelemben a fiatalember lelki utazását, ha úgy tetszik, jellemfejlődését is megtestesíti. Ehhez persze arra is szükség volt, hogy a színészi tapasztalatokkal nem rendelkező Suraj Sharma, akit mintegy háromezer fiatal jelentkező közül választottak ki, mindvégig kiválóan, ösztönösen és természetesen játssza szerepét, tökéletesen megragadva a karakter lényegét, az alázat és a kalandvágy, a könyörületesség és a bátorság egyszerre való jelenlétét. Pi CsodaországbanLegfeljebb az lehet furcsa kissé a látottakkal, illetve a cselekménnyel kapcsolatban, hogy egy idő után a racionalitás, a valóság egyre inkább keveredik egy méginkább absztrakt - csodaszép, ám igen elvont és valószerűtlen - mesevilággal, és a kettő végül teljesen összemosódik egymással. A Pi által a tengeren tapasztalt víziók még csak-csak hihetőek, de a szurikátákkal teli, húsevő sziget feltűnésével már igencsak nehéz elhinnünk, amit látunk, s óhatatlanul felmerül bennünk a kérdés: tényleg létezhet ilyesmi?
A végtelen óceán változó arculata és hangulatai, különleges, veszélyes és egyben csodálatos állatvilága festői háttérként szolgál Pi és a tigris kétségbeeséssel és reménnyel teli drámájához. A "harmadik dimenzió" alkalmazása a filmben szerves része a történetmesélésnek - olyannyira, hogy egy idő után már szinte észre sem vesszük a jelenlétét. Ez kétféleképpen is értelmezhető: az egyik, hogy a nem túl hivalkodó, ugyanakkor látványos megvalósítás oly módon része Ang Lee és a Pi élete vizuális eszköztárának, hogy a cselekmény előrehaladtával már fel sem tűnik, a másik pedig, hogy olyannyira jellegtelen, hogy gyakorlatilag felesleges a 3D. A kettő között mindenkinek szíve joga dönteni saját ízlése szerint, annyi azonban leszögezhető, hogy a film két dimenzióban is egészen biztosan emlékezetes élményt nyújt. Végre itt az eső! Ebben már csak azért is biztosak lehetünk, mert a vizuális történetmesélés mellett a verbális és metakommunikatív megnyilvánulások is rengeteget hozzáadnak a látottakhoz - hisz mint eddig is tudtuk, Ang Lee klasszikus történetmesélő kvalitásokkal rendelkezik, mely adottságát ezúttal is nagyszerűen kamatoztatja.
Figyi, a hiéna a lepel alól jött ki. Ahonnan később a tigris. Addig mit csináltak ott? S azután Tigrincs miért maradozott még? S vajon egy zebra vs. tigrincs tandem meddig hullámzana békében négy négyzetméteren? Ha már a sakál is éhes? Meg éjjel előtermelődő sav a fénylő szigeten? Hm? Másfelől annyira folyamatosan jött a B-változat Pí-ből a japcsik felé a betegágyon, annyira gondolkodás nélkül lökte Pí a sztorit, hogy az több, mint gyanús. De az a félmondat, az nem megy ki a fejemből! Mert nem adja meg magát. S félek, hogy megadja, és akkor összeomlik bennem a filmnek még a szépsége is. Mert ha a karcsú-bögyös bombázó, plázapicsa-csipogással közli, hogy "bameg, fasz ki van, drágcsi az üccsi, mennyünk szerezzünk pénzes csávót", akkor azért az esztétikája jócskán fényevesztetté és antimagnetikussá válik. Mert a mondat tartalma, Pí hozzáállásából fakadón azért az, hogy van Isten. Viszont az minden verzióban igaz, ami annyiban kimutatható, hogy bármelyik vadállattal volt is egy csónakban Pí, túlélte a 277 napot.
A Pi élete megkapó történet hitről, reményről, könyörületről, életről és halálról, a természet tiszteletéről és szeretetéről, egy vérbeli drámai kalandfilm formájába öntve. A film Yann Martel 2001-ben napvilágot látott, világsikert aratott regényének adaptációja, melynek majdhogynem a könyv megjelenése óta tervben volt a mozgóképes változata. Az adaptáció nehézségei miatt többször is meghiúsult projekt, mellyel kapcsolatban átmenetileg olyan rendezők neve merült fel, mint M. Night Shyamalan (A hatodik érzék, Jelek), Alfonso Cuarón (Harry Potter és az azkabani fogoly, Az ember gyermeke) vagy Jean-Pierre Jeunet (Amélie csodálatos élete, Alien - Feltámad a Halál), végül az Oscar-díjas Ang Lee (Túl a barátságon, Tigris és sárkány) által került megvalósításra, mely egyben a direktor első 3D-s mozija. A film keretét az idősebb, illetve középkorú, Kanadában letelepedett Pi Patel (Irfan Khan) narrációja képezi, melynek során elmeséli kalandos, már-már hihetetlen történetét egy írónak (Rafe Spall), akit azonnal kíváncsivá tett a sztori, amikor először hallott róla a család barátjától.
Pi élete (2012) Life of Pi Kategória: Kaland Dráma FantasyTartalom: Pi Patel élete semmiben sem hétköznapi. Egy francia uszodáról kapta a nevét. Az apjának állatkertje van Pondicherryben. Tizennégy évesen hűtlen lesz gyökereihez, hogy egyszerre próbáljon keresztény, mohamedán és hindu lenni. És 227 napot tölt egy mentőcsónakban a Csendes óceánon kettesben egy Richard Parker nevű bengáli tigrissel.