"Azt hiszi az igazság segít, de téved. Olyan szörnyű, hogy azt elképzelni sem tudja" – hangzik el a hátborzongató mondat a Wayward Pines című filmsorozat harmadik részének lezárásában. A Blake Crouch amerikai író könyvtrilógiájából készült misztikus és sci-fi elemekkel tűzdelt thriller az utóbbi évek egyik legérdekesebb filmsorozata volt. M. Night Shyalaman a Twin Peaks nyomában. Kritikánk. – Jól érzi magát? – Hol vagyok? – Ez itt Wayward Pines, Idahóban. – Idahóban? – Hívjak egy mentőt? __ Blake Crouch, az új Stephen King? Dunát lehet rekeszteni az olyan sorozatokkal (filmekkel, regényekkel), amelyek egy-egy zseniális felütést, majd hosszas, izgalmas történetépítést követően kifejezetten gyenge befejezéssel zárulnak. A séma rém egyszerű. A jól kitalált alaphelyzetet megzavarja egy szokatlan, gyakran nem odaillő dolog, a találgatások hosszú részeken vagy oldalakon át folynak, de a vég a legtöbbször jóval kevésbé nagyívű, mint amire a néző vagy az olvasó a mű többi része alapján számítana.
kérték fel. Miután a rendező elolvasta a forgatókönyvet, azonnal beleszeretett a sztoriba és azt mondta, "amíg legalább egyetlen egy szereplő is életben van, benne vagyok a projektben". Nem meglepő tehát, hogy a stáb munkáját tanácsadóként segítő Crouch Lynch-rajongása és Shyalaman közvetlen közreműködése miatt az első széria nagy vonalakban pont olyan lett, mintha a Twin Peaks-et és a Falut összekeverték volna (és adtak volna hozzá egy kis Westworldöt – bár az későbbi tévés sztori, mindegy). Persze ez csak a látszat, hiszen tudjuk, hogy a Lynch-Frost duó klasszikusa jóval több egy kisvárosi diáktragédiánál, meg pár hibbant, de imádnivaló falusi fószer történeténél, és ebben az összehasonlításban, mint minden más, a Wayward Pines is csak maximum a felszínt kapargatja. A különbség a nagy többséghez képest az, hogy Crouch története önmagában is működőképes, könnyedén megáll a saját lábán is. Éppen ezért érdekes megfigyelni, hogy a filmsorozat mennyivel jobban rájátszik a Twin Peaks hangulati elemeire, mint a könyv.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy az első évad főszereplőinek többsége már elköteleződött más produkciókhoz, emiatt egy szinte teljesen új szereplőgárdával kellett a forgatásnak nekikezdeni. A második kör messze elmarad az első zsenialitásától, de talán nem is várta senki, hogy hozni tudja majd annak színvonalát. Ezzel együtt a lezárás egészen pazar, ha másért nem is, emiatt érdemes végignézni azt is. És hogy Blake Crouch lenne-e az új Stephen King? Az összehasonlítás minden bizonnyal hízelgő, ennek ellenére nem gondolom, hogy a nagy horrorszerzőhöz képest kellene meghatározni őt. A Wayward Pines kiválóan megmutatja, hogy írója teljesen önálló alkotó, akinek saját stílusa van, véleményem szerint az állandó Twin Peaks összehasonlítás is – azon túl, mint ami ebben a kritikában is szerepel – teljesen felesleges. A Wayward Pines megfilmesítése nagyszerűen sikerült, az első évad az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb sorozata. Érdemes belevágnia mindenkinek, akit érdekel egy különös történet drámával, misztikummal és jól esően racionális magyarázatok tömkelegével.