Szeretem A Mostohámat / Mario Vargas Llosa: Szeretem A Mostohámat - Értékelés (Figyelem!!! 18+ Tartalom!)
A 2003-as kiadás az Európa kiadótól illusztrálva van néhány festménnyel. Köztük Francis Bacon: A fej, és Fernando de Szyszlo: Út Mendieta 10-be a legizgalmasabb fantáziálásokhoz kapcsolódnak. A fej kitűnően ábrázolja a férj monstrummá változását a nő szexuális hatására, ugyanakkor az elfojtott vágyaknak is a megtestesítője, Szyszlo festménye pedig a tiszta ösztönök ábrázolását segíti, így a szörnnyé változott férj és az asszony szexuális aktusa, mint két irreális és természetfeletti lény szeretkezése absztrakt ábrázolásban is megjelenik. A halál nem központi téma, és mégis jelen van a történetben. Don Rigoberto esti előkészületei a szexre olyanok, akár egy halott előkészítése a temetésre, a szerelmesek vágyai vagy a vágyak megtagadása, mind a halál előszelét hordozzák. Szerelem és halál szorosan összekapcsolva, ami között az emberi lét ingadozik, és vágyik az élvezetekre, tökéletesen szembesíti az embert önmagával.
- Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat - Moha olvasónaplója
- Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat / PRAE.HU BLOG
- Szeretem a mostohámat - Árnikabolt
- Szeretem a mostohámat-Mario Vargas Llosa-Könyv-Európa-Magyar Menedék Könyvesház
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat - Moha olvasónaplója
Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat / PRAE.HU BLOG
"Tökéletes vagyok", gondolta, míg magát nézegette, szimatolta a tükör előtt. A gondolatban nyoma sem volt a hiúságnak. Aprólékos testápolásának célja ugyanis nem önmaga csinosítása vagy rútságának tompítása volt, hisz ez valamiképp – s az esetek többségében öntudatlanul – a lenézett tucateszménnyel való kacérkodást jelentette – nem mindig mások előtt akarunk talán "szépnek" látszani? –; nem, az ő célja az volt, hogy érezze, valamelyest gátat vet az idő kegyetlen aknamunkájának, visszatartja, késlelteti a baljós romlást, melyet a gonosz Természet szabott ki minden létezőre. Jótékony hatással volt rá az érzés, hogy részese ennek a küzdelemnek. De emellett, amióta újra megnősült, testi hanyatlása ellen a felesége nevében is harcolt, anélkül persze, hogy erről doña Lucreciának tudomása lett volna. "Akárcsak Amadís, Orianáért", gondolta. Majd mindjárt hozzátette: "Érted és tenéked, szerelmem. " A lehetőség, hogy már csak le kell oltania a villanyt, és ki kell lépnie a fürdőszobából, s máris ott találja asszonyát az ágyon, amint érzéki félálomba merülve őt várja, minden domborulata éber készültségben lesi, mikor ébresztik már föl egészen cirógató ujjai, tetőtől talpig felkavarta.
Szeretem a mostohámat - Árnikabolt
- Szeretem a mostohámat · Mario Vargas Llosa · Könyv · Moly
- Szeretem a mostohámat – Helikon Zsebkönyvek 105. • Helikon Kiadó
- Mosógép szerelő budakalász
- Mario Vargas Llosa: Szeretem a mostohámat - Moha olvasónaplója
- Mario Vargas Llosa - Szeretem A Mostohámat - PDFCOFFEE.COM
- Hajdúszoboszló webkamera online
Milyen veszély fenyegeti? Hogyan? Honnan? Az teljességgel lehetetlen, hogy Fonchito ezt hallotta volna Lucrecia szájából: "felséges orgazmusom volt". Kínjában nevetési roham jött rá, és nevetett is, de a legcsekélyebb öröm nélkül, s valami torz fintorral, ami visszatükröződött a szerelmi irodalommal teli könyvespolc üvegajtaján. De már jött is Alfonso. Kezében a füzet. Szó nélkül nyújtotta át az apjának, keményen a szemébe nézve, azzal az ártatlan, naiv kék szemével, amelyre Lucrecia azt szokta mondani: "olyan tisztátalannak érzi magát tőle az ember". Don Rigoberto föltette a szemüvegét, és meggyújtotta az állólámpát. Fennhangon fogott a fekete tintával írott gyöngybetűs szöveg olvasásába, de az első mondat felénél elnémult. Magában folytatta az olvasást, csak a szája mozgott közben, s nagyokat pislogott hozzá. Kisvártatva a szájmozgása is abbamaradt. Ajkai lassan szétnyíltak, s a férfi úgy maradt ott, leesett állal, bárgyú, megrökönyödött arccal. Vékony nyálpatak buggyant ki a száján s csöppent le zakója hajtókájára, de észre se vette, mert nem nyúlt oda, hogy letörölje.
Szeretem a mostohámat-Mario Vargas Llosa-Könyv-Európa-Magyar Menedék Könyvesház
Miért, mosti, miért? Mi rosszat csináltam? Doña Lucrecia hevesen tiltakozott, s közben bele-belecsókolt a gyermek fürtjeibe. Semmit, Fonchito, dehogyis, egy szó sem igaz az egészből. Nem szabad ilyen érzékenynek lenni, kicsikém! És, a lehető legkíméletesebben, igyekezett megmagyarázni neki a dolgot. Hogy is ne szeretné! Nagyon is szereti az ő szíve csücskét! Hiszen körülötte forog az egész világ, és a gondolatai akkor is nála járnak, ha az iskolában van, vagy a labdát rúgja a barátaival. Csak annyi történt, hogy nem kellett volna ilyen erősen kötődnie hozzá, ennyire csak a mostohaanyjáért élnie. Baja lehet belőle egy ilyen kiskutyának, ha olyan heves, ha elragadják az érzelmei. Jobb lenne hát, ha nem olyasvalakin csüggne ennyire, aki, mint ő, annyival idősebb nála. A szeretetéből, az érdeklődéséből másoknak is kellene juttatnia, például a vele egykorú pajtásainak vagy az unokatestvéreinek. így hamarabb azzá lehetne, amivé lennie kell, azzá az erős és jellemes fiatalemberré, akire azután majd ő és don Rigoberto olyan nagyon büszkék lesznek.
De miképpen? Jóra vagy rosszra fordul? Miért van, hogy bármennyire megörvendeztet, amikor visszaidézem az ifjú kedves szavait, mégis, félelem önt el hirtelen, mintha csak rút szörnyekkel teli szakadék nyílna meg előttem, és arra kényszerítenének, hogy ugorjam bele? Szépséges, jól hangzó szavakat mondott az ifjú, de nehéz kihámozni az értelmüket. "Különleges, természetfeletti sorsról" beszélt többek között. Ugyan mire értette? Amilyen vagyok, abból éppenséggel a szokványos, a közönséges sors következne. Minden, ami kiugrik a sorból, vagy más hangon szól, mint a kórus, legyen az akár beszéd, akár cselekedet, minden, ami erőszakot tesz a megszokáson vagy a normálisnak elfogadott dolgokon, engem visszariaszt és elgyámoltalanít. Ha valaki elragadtatja magát a jelenlétemben, s ezzel nevetségessé válik, nekem pirul bele az arcom, én szenvedek miatta. Csak akkor érzem felszabadultan magam, amikor bizonyosan tudom, hogy észre sem vesznek a többiek. "Mária olyan illedelmes, hogy szinte láthatatlan", szokta tréfásan mondani Ráhel, a szomszédasszony.